A kastély

5.fejezet

A nyomok egyenesen egy kastélyig vezettek minket. A kastély hatalmas és a telihold  megvilágításában  félelmetesnek is tűnt. Körülötte a sűrű erdőtől a hideg futkározott a hátamon. A tulajdonos valószínű, hogy itt vadászott és ebben az erdőben is gyilkolták meg.  A kert hatalmas  és meglepő módon ápolt is, ezt a sövénykerítésen vettem észre ami a kertet kettéválasztotta.  A temető közepén egy családi mauzóleum állt . Az ég hihetetlenül tiszta volt. Ennek köszönhetően a hold teljes egészében megvilágította a temetőt .A kastélynak volt egy tornya is ami magasabb volt néhány felhőnél is. Itt rengeteg öngyilkosság történt : Sokan ugrottak már le onnan. Az mondta nekem , hogy ilyen teliholdas éjszakákon mint ez is, borzalmas hangok voltak hallhatók  az épületből, és furcsa dolgok történnek odabent. Állítólag hasonló teliholdas éjszakákon a temetőből a holtak kimásznak a sírból és emberekre áldozatokat szednek, de a szörnyvadász  szerint ez csak olyan mendemonda.

Odamentünk az ajtóhoz , ami  hatalmas volt. Látszott rajta hogy nagyon régi, olyan pár száz évesnek látszott. Amikor megpróbáltam kinyitni az ajtót az meg se mozdult. A kezem rozsdás lett. Minden trükköt és módszert megpróbáltunk, de ajtó nagyon makacs volt, és nem nyílt ki. Keresni próbáltunk valami titkos átjárót.  Hirtelen az ajtó magától kinyílt.  Mikor átléptük a küszöböt éreztem a fagyos levegőt az arcomon. Körülnéztünk és a látvány magáért beszélt. Pár lépést tettünk a leterített kissé poros szőnyegen, ám ekkor az ajtó ekkor magától becsapódott, hatalmasat ugrottam rémületemben.  Annak ellenére hogy a kastély több szász éves volt, minden a helyén állt. Mintha valaki  vagy valami folyamatosan rendet tartott volna. A beltér sötét és hatalmas. Felnéztünk és láttunk egy hatalmas csillárt csontokból, az egész előtér mennyezete is csontokkal, koponyákkal volt díszítve. A félelem fogságába estem. A vadász kicsit megszédült, a táskájából elővett egy kis fiolát. Ivott belőle és azon nyomban elaludt. Egy nagyot nyeltem, gondoltam magamban : -ez is a legjobbkor tud időzíteni-. Szerencsére nemsokára felébredt. Lehetett volna rosszabb is.

 Úgy döntöttünk hogy különválunk. Először elleneztem a dolgot , de meggyőzött az a tudat, hogy kaptam egy vadászkést és egy sípot. Én az emelet felé vettem az irányt. A lépcső nagyon recsegett, bár mire is számíthattam volna egy ilyen öreg helyen. Mire felértem megláttam egy szörnyet ahogy elsuhan előttem. Ijedségemben eldobtam a vadászkést . Sajnos nem voltam olyan pontos. Ezért  mellé ment. A kés mélyen a falba fúródott, erre reagálva egy olyan nyelven káromkodtam amit még magam sem értettem. A folyosó eléggé régiesnek tűnt.

A falakon a tapéta néhol kezdett már lejönni, a sarkokban pókhálók és bennük pedig hatalmas pókok csüngtek. Az egész folyosó tele volt rémisztőbbnél rémisztőbb festményekkel amik az itt élt, és elhunyt embereket ábrázoltak. Gondoltam magamban hogy ezek a Grófok, hercegek a volt tulajdonosok, illetve elhunyt családtagjaikat ábrázolják. Mindegyik kép alatt ott volt a születési illetve az elhalálozási éve. Odamentem a késemhez és észrevettem, hogy nem  a falba fúródott hanem az egyik képet. Megpróbáltam óvatosan kihúzni. Sajnos erősen dobtam el. Tudtam nehéz lesz kár okozása nélkül kiszedni a kést. Láttam hogy nem egy átlagos festménybe akadtam bele. A képen ábrázolt személynek hiányzott a feje. Valamelyik rossz akarója , vagy egy irigy családtag tehette ezt a képpel .Utálatból, "gondolom".

 Nem álltam meg azon gondolkodni , hogy ki tehette ezt a képpel és Folytattam hát utamat. Elindultam hát és amikor a az folyosó véget ért és az út elágazott. Balra fordultam, azért mert arra több ablak volt. A folyosó közepén tartottam, mikor egyszer csak lánccsörgésre lettem figyelmes. Félni kezdtem és a tempómon is gyorsítani kezdtem. Nem figyeltem a lépéseimet és véletlenül megbotlottam a szőnyeg egyik gyűrött részén, elestem. Nem szándékosan felborítottam egy asztalt is. Rajta egy kék váza volt, benne pedig egy száll vörös rózsa. A földön feküdtem és csak a rózsát bámultam, ami olyan vörös volt mint a vér.
A rózsa még friss lehetett. Nemrég tehették oda gondoltam. Azon is eltűnődtem, hogy ki lehetett az? A földön feküdve elgondolkodtam  vajon miért ilyen mogorva a vadász. Végül beugrott amit mesélt: A városban a szörnyeteg szinte mindenkit megölt .A család tagjait saját biztonságuk érdekében pedig elutaztatta fővárosba, ahol sokkal biztonságosabban élhettek. Két évvel később azonban levelet kapott, hogy édesapját állásából kirúgták. Majd rá fél évvel megint kapott egy levelet, hogy : a csendőrség őrizet alá vette és a bíróság bűnösnek találtatta lopás vádjával. Később megtudta azért lopott az apja mert, kisebbik testvére beteg lett. Elszegényedtek annyira, hogy orvosságra már nem is futotta .Egyik napról a másikra éltek. Nagy nehezen feltámaszkodtam, felállítottam az asztalt amin a váza volt és rátettem a rózsát ami a földön hevert. Újabb hatalmas csörrenés szakította félbe a gondolatmenetemet. Kíváncsivá tett ,hogy mi lehet az. Sok folyosón keresztül futottam és figyeltem hová lépek. Mire odaértem azt láttam hogy a vadász verekszik a vérfarkassal és sikeresen a földre kényszerítí. Ekkor a szörnyeteg döbbenetemre megszólalt : Inkább a halál ,mint a gyalázat .Ekkor egy gyors mozdulattal felkelt a földről és kiugrott az ablakon. Kinéztünk az ablakon és láttuk a vérfarkasnak holttestét. majd azt hogy ismét emberré változik .

The End

Kijutás az elmegyógyintézetből.

4.Fejezet

Mikor kimentél a lámpák villózni kezdtek , és kialudtak ekkor utánad indultam. Lépteket hallottam, valami megragadta a jobb lábam és hatalmas sebet ejtett rajta. Ezt kérdeztem tőle : emlékszel rá, hogy hogy nézett ki az illető ? Ezt felelte : Arcára nem emlékszem csak arra hogy nagyon szőrös volt és az egyik kezében pedig egy térképet szorongatott. Elvesztettem az eszméletemet és csak arra ébredtem fel ,hogy valaki idevonszol és mire kinyitottam a szemem addigra köddé vált, te pedig mellettem ültél szintén megkötve. Mire befejezte a mondatot nagy zajra lettünk figyelmesek. A hang az egész helyiséget bejárta ahhoz volt hasonló hogy valakit vernek. Az illető pedig ordít. Utána egy nagy üvegcsörrenést hallottunk, legalábbis a hangokból ezt állapítottuk meg. Mikor már majdnem odaértünk a lépcsőfordulóhoz , Akkor feltűnt a bohóc akit eddig már lelőttek felakasztottak de még mindig él. Kacagott egy jó hangosat és köddé vált . Csak egy cigit ,

és egy cetlit hagyott maga után ezzel a felirattal : Nem most láttatok utoljára. Egy nagy robajra figyeltünk fel, a katonát a dolog nem érdekelte csak ki akart innen jutni minél gyorsabban. Engem viszont annál inkább a kíváncsiság gyötört. Nagy nehezen meggyőztem a tábornokot hogy menjünk oda, végül beleegyezett. Amikor odaértünk a helyszínre egy lift roncsait találtuk ott és rengeteg vért. Ráadásul egy feliratot vérből kiírva : Mondtam hogy nem most láttatok utoljára. Az esetet nem értettük , ugyanis ezen a helyen egy lelket sem láttunk a bohócon kívül, de annál inkább több furcsa jelenséget tapasztaltunk. A lámpák újra kialudtak. A katona újra felkapcsolta a fejlámpáját. Feleslegesnek bizonyult ,mert pár perc múlva a fény visszajött, társam megszólalt : Az akkumulátorom a gépezetben feltöltődött. majd amikor ezek a szavak kimondta. A teremben egy hatalmas villanás vakított meg, ezért becsuktam a szemem .Mire kinyitottam a szemem és a villanás is megszűnt a katona eltűnt. Megijedtem , mert egyedül maradtam. Erőt vettem magamon és keresni kezdtem a kijáratot. pár perc múlva meg is találtam. A kijáratnál üvegszilánkokat vettem észre.

El nem tudtam képzelni mi történhetett itt, nem  a lényeg hogy most már itt a kijárat. Sajnálatos módon zárva volt. Nagy lendületet vettem és rúgtam egy nagyot az ajtóba. Semmi sem történt. Kulcscsörrenés hangjára lettem figyelmes. Egy kulcs volt felakasztva az ajtó melletti falon és az eshetett le. Elfordítottam a kulcsot és mielőtt kiléptem volna az ajtón. Utoljára visszatekintettem és egy kacajt hallottam a távolból. Nagyon megijedtem . Így hát elég sietősen el is hagytam a helyet. Megdöbbenve vettem észre, hogy egy erdő közepén ácsorogtam. Elindultam hát az ismeretlen felé. Nem is volt más választásom .egy fél óra gyaloglás után  egy dombhoz érkeztem . Egy farkasvonyítást hallottam nem messze tőlem. Különösnek találtam ezt. Ahogy beljebb mentem az erdőbe egyre sötétebb lett, és az erdő is sűrűsödni kezdett . Már a köd is leszállt. Az orromig sem láttam, így hát a fülemre és egyéb érzékszerveimre támaszkodva mentem tovább. Pár perc múlva egy baglyot hallottam ahogy a nevemen szólít és huhog, a hátamon még a szőr is felállt. Annyira megijedtem és elkezdtem futni. Nem álltam meg, futottam amíg csak a lábaim bírták. A szívem egyre csak gyorsabban és gyorsabban kezdett el verni, már szinte kalapált. Éreztem hogy itt nincs minden rendben. Úgy döntöttem hogy pár percre megállok pihenni. Ekkor észrevettem egy szem párt a bokorban, ahogy figyel engem. Féltem. Tudtam, hogy az a valami megérezheti a félelmemet. Ez ellen megpróbáltam úgy védekezni, hogy kellemes dolgokra próbáltam gondolni. Ez nem működött, még mindig féltem az ismeretlentől. nem tudtam jobbat kitalálni hát elkezdtem ismét csak futni. a talaj hirtelen ingoványossá vált, nagyon gyorsan süllyedni kezdtem. Észrevettem egy indának egy kisebb részét . belekapaszkodtam és nagy nehezen kihúztam magamat a mocsaras, ingoványos csapdából. Majd három óra séta és öt kilométer után beérkeztem egy kis városkába. Körülnéztem, de hamarosan világossá vált számomra, hogy alig lakik itt valaki. Ráadásul a köz világítás is borzalmasan gyenge. Minden harmadik lámpa égett csak. Az egyik sarkon egy embert vettem észre ahogy fürkészi a környéket, nem értettem miért teszi ezt. Közelebb mentem, hogy kiderítsem barát vagy ellenség. Manapság semmiben sem lehet biztos az ember. Így nézett ki az illető : Magas volt olyan két méter körüli, a haja szőkés. Arcán egy karmolás nyom, a ruházata kicsit megtépázott, Hátán egy kard lógott. Ő is észrevett engem és vicsorítani kezdett rám.

Kiderült, hogy nem egy átlagos ember. Mikor látta hogy nem támadok és én is annyira megijedtem tőle mint amennyire ő is megijedt tőlem, lenyugodott . Amikor Odaértem hozzá beszédbe elegyedtem vele. A a szavaiból kiderült, hogy nem a mai korból származott. Egy kocsmáros volt, de ami igazán meglepett az másodállása. Ugyanis egy szörny vadásszal néztem farkasszemet . Nem is akármilyennel, hanem egy hivatásossal. Meghívott engem egy italra. a kocsmája itt volt nem messze, az út túloldalán.  A csehó, melynek neve magyarra lefordítva ez volt: Letargikus bűn barlang. Illett a helyhez ez a név. A szomjúság viszont nagy úr, így hát betértem a  lebujba, egyszer csak elkezdett szólni a zene. A frász tört ki rajtam. Nem tudtam hogy honnan szól a zene. Jól szétnéztem de Nem láttam semmilyen hangszert, azonban megakadt a szemem a pult felett kiakasztott vérfarkas fejen. Úgy volt kiállítva mint valami trófea, kérdeztem is tőle, hogy ezt meg ki lőtte le ? Erre a válasza az volt : természetesen én , és Betsy. Kérdeztem ki az a Betsy? Erre a pult alól  kiemelt egy régi ,de eléggé ijesztőnek tűnő nyílpuskát. Majd ezt mondta : Hát ő itt a jó öreg Betsy. Letette a letakart pultra a töltetlen nyílpuskát, és mondta ,hogy próbáld meg felemelni. Megpróbáltam ,de meg sem bírtam mozdítani. Ő ekkor kinevetett.

Gondoltam magamban: nem semmi. Rápillantott a már serlegnek számító vérfarkasfejre, és halkan megjegyezte. Ez a rém tartotta rettegésbe a város északi részét. Kérdeztem tőle ,hogy akkor kiszolgál-e engem vagy hiába jöttem ide. Azt mondta , hogy maradt még egy régi Don perion1895ből , és töltött egy pohárral belőle. Mire megittam és letettem a poharat az asztalra, a fickó eltűnt és a zene is hirtelen megállt .Egy jelenlétet éreztem a hátam mögött megfordultam , de semmi sem volt ott .Megnyugodtam hogy nem volt a hátam mögött senki. Hatalmas sikolyra lettem figyelmes kiszaladtam az utcára. Körülnéztem és az egyik ház tetőn egy vérfarkast láttam ahogy vonyít egyet a telihold felé. Észrevette azt a nőt aki sikított. Utána ugrott és elragadta majd egy szempillantás alatt újra az egyik háztetőn termett. A nő nagyon megijedt elkezdett  sikoltozni a szörny erre rámorgott a mi ladyre . A milady erre elájult. A vadász is ekkor ért a helyszínre és lőtt eggyet a nyílpuskájából, Betsyből. A szörny reflexeit nem tudta kijátszani  elkerülte a lövedéket. Áldozatát a földre dobta mintha valami rongybaba lett volna .A nő ekkor  szörnyet halt, hiszen több emeletet is zuhant. Szegény pára : mondta a vadász,  a szörny megpillantotta a vadászt és rávicsorgott

egy pillanatra. Majd menekülőre fogta a dög és háztetőről háztetőre ugrálva meglépett. Visszamentünk a csehóba felszerelésért, és követni kezdtük a pusztításainak nyomait.

To be continued.

Az elmegyógyintézetben 2

3.Fejezet

A műtőből kilépve kirázott a hideg, de nem a fűtés hiányától, hanem az ismeretlentől való félelemtől. Erőt vettem magamon és elindultam megkeresni a katonát. 
Egy órával később és pár emelettel lejjebb véres lábnyomokra bukkantam, úgy döntöttem követem őket. A folyosó végéhez közeledvén halálhörgésre lettem figyelmes. Tudtam, hogy nem sima hörgés, mert korábban is volt ilyen szörnyűségben részem. Szaporábbra vettem lépteimet, és mikor bekanyarodtam balra, megpillantottam egy bohócot, akit felakasztottak. Az egyik keze le volt vágva és csak a bőr tartotta. A teste csupa vér volt. A másik kezében egy karton lap amin ez állt: –viszlát világ–.
 Közelebb léptem a holttesthez, és még nem volt teljesen kihűlve. Ez arra engedett következtetni, hogy nemrég ölhették meg. Megvizsgáltam a táblát is, és volt rajta egy hajszál is. A nyom az áldozaté volt. Ami azt jelenthette, hogy a Fő orvos volt a tettes, mert ő az egyetlen ember ebben az intézetben, aki kopasz. Ha más lett volna a tettes, akkor annak a hajszálát találom ott, és nem a bohócét. Öngyilkosságnak akarta beállítani. Az eset kíváncsivá tett és elindultam a fő orvos irodájának irányába. Sok fejfájást okozott, de végül nagy nehézségek árán megérkeztem a célomhoz. 
Tudtam jó helyen járok, mert az ajtóra ez volt kiírva: Boss Office. Láttam, hogy nincs rendesen bezárva. „Valakinek bent kell lennie”. Halkan és csendesen lopakodtam be, ám bent egy lelket sem találtam. A helyszínen renget furcsaság keltette fel a figyelmemet.
 Egyik és mind közül a legszembetűnőbb az óra volt. Pont 12:03-at mutatott, mintha valaki direkt így állította volna be. A lámpák villódzni kezdet, ez nem puszta áram ingadozás lehetett. Megrémültem, de a helyzetet higgadtan kezeltem. Kisétáltam az irodából, hirtelen nagy fehérség árasztotta el a helyiséget. A furcsa jelenség közepette a szemem sarkában észrevettem egy hófehér ruhás szerzetesnek tűnő alakot.
 Felém sétált, mikor odaért hozzám, egy dobozt adott át nekem és ezt mondta: Erre még szükséged van fiam. Amilyen hirtelen felbukkant olyan gyorsan el is tűnt. Vele együtt a nagy fényesség is. Kíváncsivá tett a doboz tartalma. Gondoltam magamba: „Vajon mi lehet benne?”. 
Nem haboztam, és ott helyben kibontottam a csomagot. Egy üveg alkoholt találtam benne. Ekkor csak egy percre lankadt el a figyelmem,valaki leütött. Nagyjából fél órával később ébredtem kikötözve. Meglepődtem mikor magam mellett találtam a szeszt, amit kaptam. Megfordultam és észrevettem a katonát, aki lelőtte a támadómat. A jobb lábából csak úgy ömlött a vér, gúnyosan ezt vágtam a fejéhez: – Nem akarok a te véredbe belefulladni –. Nem értette mi lehet a baj, mert az ő kapszulája sem segített. Nehezen de, a kezeimet ki tudtam szabadítani. megfogtam a mellettem levő üveget, majd annak tartalmát egy anyag darabra öntöttem és elkezdtem bekötözni a sebét, közben ezt mondtam: – Ez csípni fog!–. Amint ezek a szavak elhagyták a számat a bajtársim akkorát üvöltött, hogy még holtak is ki keltek volna a sírjukból. Körülnéztem, és szerencsénkre a feltételezett elrablóink nem hallották meg ezt a nagy lármát. Kiszabadítottam mindkettőnket majd mikor a vérzés kezdett abbamaradni, útnak indultunk.
 A kijárat felé vettük az irányt. Útközben elhaladtunk pár holttest mellett is, de ügyet sem vetettünk rájuk, minél hamarabb el akartuk hagyni ezt a borzalmas helyet. A távolban megpillantottam az Kijárat feliratot. A tábornok elkezdett futni, én meg csak ámultam-bámultam, hogy ezt vajon hogy csinálhatta bekötözött lábbal. Amikor odaértünk csak akkor mondta meg, hogy úgy tűnik a tabletta mégis hatott csak nem a megfelelő időben. Megkérdeztem tőle: – Mégis hova tűnt el, amikor szükségem lett volna rá?–.  

To be continued.

Az elmegyógyintézetben 1

2.Fejezet

Mikor felébredtem egy vakító fényű lámpa világított a szemembe, a fényesség olyan intenzív  volt. Annyira elkábított, hogy azt az érzést keltette bennem, mintha meghaltam volna és a Mennyországban lennék. Ekkor egy ajtó csapódása zavarta meg a vakító éjszaka csendességét. A szívem elkezdett hevesen kalapálni olyan erősen, hogy majd kiesett a helyéről. Hirtelen a szoba egyik sarkában megpillantottam egy árnyékot, a szememmel követtem és ekkor hirtelen egy bohóc ordított az arcomba. A szemébe néztem, és láttam az őrület szikráját benne. Éles fogait csikorgatta, és ezeket a szavakat mondta nekem : – azt hiszed őrült vagyok? Nem vagyok az hisz a hangok is megmondták . Azelőtt is találkoztam ilyen elvetemült emberekkel. Gondolkodtam kicsit és rájöttem, hogy kivel van dolgom. Régen még kiskoromban láttam őt a vándorcirkuszban. Ő volt Henry a bohóc. Vajon hogy süllyedhetett ilyen mélyre.  Azonban amilyen hamar feltűnt , olyan hamar el is tűnt . Szerencsémre túléltem a találkozást. Belegondoltam abba is, hogy talán ő hozott volna be ide engem a bosszú miatt. Azt gondoltam magamban : "úristen hová hozott ez engem." Szétnéztem , egy hatalmas terem teljesen kivilágítva.Az ágy is nagyon kényelmetlen volt .Ráadásul zúgott a fülem. A fejem is nagyon fájt a szédülésről nem is beszélve. Még mindig nem tudtam elképzelni, hogy hol lehetek,de úgy éreztem mintha valami kórházba vagy laborba lettem volna. Megpróbáltam felülni az ágyon és jobban áttekinteni a szobát. Ez nagy fájdalmak árán sikerült is, lenéztem a földre és véres lábnyomokat láttam. Ekkor a lábaimra néztem és döbbenve vettem észre, hogy csupa véresek a vágásoktól. Teljesen lefagytam. Ekkor egy lövésre lettem figyelmes. Szörnyen megijedtem, és  kifutottam a teremből ami nem volt nagyon szerencsés , mert minden lépés nagyon fájt. Útközben megszédültem és a padlóra rogytam, alig bírtam felállni. Folytattam felderítést hogy honnan adhatták le a lövést . Kiértem a folyosóra, ahol a kőpadló nagyon csúszós volt.  Ekkor újra megpillantottam a bohócot. Kacagott és elkezdett felém futni, közbe ezt ordította: elfuthatsz de úgysem menekülsz!!!Fedezéket próbáltam keresni. Minden ajtót megpróbáltam, de mindegyik ajtó be volt zárva. Egy emelettel lejjebb találtam egy szertárt ami nyitva volt. El is bújtam ott . Körülnéztem és észrevettem ,hogy a szertár nem  átlagos. Nem találtam benne semmilyen fertőtlenítőszert és semmilyen hétköznapi eszközt sem. Csak fecskendőket és egyéb felcímkézetlen dobozokat, amikben felcímkézetlen gyógyszerek voltak. Hangokat hallottam, hogy valami vagy valaki errefelé fut. Egy újabb lövés dördült el. Kinyitottam az ajtót és láttam hogy a bohóc elterülve fekszik a földön .Nem tűnt veszélyesnek. Odamentem hozzá, ekkor hirtelen megragadta a lábam. Meg  akart harapni, de mielőtt sikerült volna neki valaki belelőtt, a bohóc meghalt. Felnéztem és a távolból egy alak tűnt fel. Odaszólt nekem : Jól vagy ?

 Válaszoltam neki : Igen .A katonánál volt egy revolver amit meg is mutatott nekem. Megkérdeztem: hát veled meg mi történt . Annyit válaszolt: nem emlékszem semmire. Észrevettem a felszereléséből és az egyenruhájából, hogy egy titkos osztagba szolgálhatott tábornokként. Azt is megfigyeltem hogy erősen húzza a bal lábát. Egy újság lógott ki a zsebéből ,2059 volt rajta a dátum. A beszélgetésünket félbeszakította  egy  hangos ordítás. Nagyon megijedtem és menekülni akartam minél messzebbre , de a tábornok mondta, hogy menjünk oda és nézzünk körül. Féltem tőle és ráadásul fegyver volt nála, ezért követtem őt . A folyosón a lámpák villogtak. Odaértünk a műtő ajtajához és Beléptünk a műtőbe. A lámpa le volt kapcsolva ezért semmit nem lehetett látni, de a helyzet akkor is nagyon ijesztő volt. Megpróbáltam felkapcsolni a lámpát. A próbálkozásom hiábavaló volt, mert  a lámpából hiányzott a villanykörte. Ezért elkezdtem gyertyát keresni, nem találtam. Nála volt egy Fejlámpa amit még a seregben kapott a felettesétől. ennek segítségével könnyebben tájékozódtunk a sötétben.Bent a műtőben a legfeltűnőbb egy tükör és  a mellette lévő asztalon rengeteg furcsa eszköz. Amit még életemben nem láttam, viszont számára ezek az eszközök őskövületnek számítottak, legalábbis az arca erről árulkodott. Az asztalon egy doboz árválkodott, benne pedig rengeteg elhasznált fecskendő, befőttes üveg. Amikben különböző emberi testrészek úszkáltak. Az egyikben egy szemgolyó mellette lévőben meglepő módon egy uborka úszkált .A katona ekkor átvilágította valami szkennerrel és azt mondta : Az uborka ehető. Ezután kinyitotta a befőttesüveget és megette az uborkát. Ehhez nekem nem volt gyomrom, nem szoktam hozzá az ilyen látványhoz. Ki akartam szaladni de ekkor rám parancsolt. Hé te: maradj csak ott és fogd ezt mondta. Ideadott kettő darab  kapszulát, lenyeltem az egyiket és láss csodát, semmi hatása sem volt. "Átvert a mocsok". Ki is szaladtam a mosdóba, már amennyire a lábam engedte. Kifelé menet majdnem elcsúsztam a vizes padlón, mert elfejtettem, hogy fel van mosva. Ami belőlem kijött az nem volt valami szép látvány. Mikor már ki jött belőlem minden akkor odamentem a csaphoz és bevettem a második kapszulát is. Hihetetlennek fog hangzani, de minden sebem összeforrt és az összes tünetem elmúlt. Visszaértem , de a tábornokot mintha csak a föld nyelte volna el. Nem találtam a tábornokot , ezért kimentem a műtőből a folyosóra.

To be continued.

A sötét kezdet (BY:GR)

1.Fejezet

Azon az estén egyedül voltam az irodámban, kint dörgött, villámlott. Kopogtattak, és egy magas, karcsú nő lépett be az ajtón. Bemutatkozott: – Rose White –. A ruhája vérvörösen izzott a szürke egyhangú szobában. Sötétzöld sálját, és a táskáját rátette a juharfából készült íróasztalom bal oldalára.
 Rögtön tudtam, hogy táncosnő. Vérvörös, mélyen dekoltált ruháját egyértelműen nem utcai viseletre tervezték, s lábán éppen olyan  cipőt viselt, amilyet a Pedróban mindig is láttam a táncos lányokon. Haja kissé csapzott volt, minden bizonnyal futva érkezett a klubból, két fellépés között. Kicsit zárkózottan viselkedett, de a bortól, amit adtam neki rögtön megeredt a nyelve.
 Végül azt mondta : Egy ideje követ egy ember , leírta a kinézetét. Magas, a bőre túlzottan fehér, nagy, és éles szemfogai vannak. Amikor követett kimerültnek éreztem magamat. Elővettem egy Szörnylexikont.

 Kiderült, hogy egy ritka hibridről van szó: Az illető félig vámpír, félig pedig energiatolvaj. A faj neve: – Stolen Energy (Lopott Energia)–. 
Aláírattam vele egy szerződést, mely kötelezi az ügy titoktartására. Elvett a juharfa asztalom jobb oldaláról egy fekete galambtollat, majd belemártotta az akác kék tintatartómba, és bal kézzel aláírta a dokumentumot. Sietve, köszönés nélkül távozott, még a sálját is itt felejtette. Nálam hagyott egy borítékot, amin ez állt: – Búcsúzóul  –. Mikor elment, lassan és megfontoltan kibontottam a borítékot, egy késsel, amelyet még Hasfelmetsző Jack-től kobozott el  a nagyapám. Találtam benne, egy piros színű papírra írt levelet, amin ez állt:  – Nem bírom tovább ezt a folyamatos rettegést, végzek magammal. A számlámon talál elég pénzt, használja fel belátása szerint –. találtam benne még egy fehér anyagzsebkendőt is, amin egy monogram állt: – R.W –. 

A zsebembe tettem a hattyúfehér zsebkendőt, majd rögtön munkához is láttam. Fogtam hát a kabátomat,  és egy doboz adrenalin kapszulát, amit az egyik orvosbarátom fejlesztett ki. Elolvastam a mellékhatásokat a címkén, és rögtön kiszúrtam ezt a szöveget: Hallucinációt, és egyensúlyzavart idéz elő és, túlzott agresszivitást okoz, valamint kettős látás is bekövetkezhet. Vállaltam a kockázatokat a pirulákat illetőleg, és magamhoz vettem. Nem tétlenkedtem, és elindultam nyomokat keresni. 
 Kimentem az utcára, mielőtt bezártam volna az ajtót körülnéztem. Olyan érzésem támadt, mintha valami, vagy valaki figyelne.
 A kaput egy általam kifejlesztett titkos zárral csuktam be. Kimentem, és elkezdtem sétálni magányosan, mint egy farkas, akit elhagyott a falkája. Az utca végéhez közeledvén megpillantottam a messzeségbe egy embert, ahogy egy helyben áll, és figyel engem. Megrémültem, de nem estem pánikba. A viselkedéséből kikövetkeztettem, hogy ő több mint egy ember. Ő  egy hibrid: félig vámpír, félig energiatolvaj. Gondoltam magamba: – ő az én emberem –. Amikor a helyszínről távozott, nem tétováztam, követni kezdtem.  

Egy kis idő múlva kiszúrta, hogy követem. Le akart rázni engem, ezért gyorsított a tempóján, és közben elkezdte lemeríteni az energiaszintemet. Egy pillanatra hátranézett, és látta, hogy lassulok. El kezdett futni, hirtelen az egyik sarkon befordult, és eltűnt az orrom elől. A köd addigra leszállt, így már a látásomra sem támaszkodhattam. Eltévedtem, úgy éreztem  magam, mint egy törött szárnyú madár, akit megfosztottak a repülés csodálatos képességétől. Nem adtam fel, és bevettem pár adrenalinbogyót és   folytattam az utamat egyenesen előre, még nem egy kocsmához értem. 
A kocsma csak úgy okádta ki magából az alkohol szagot. A bejáratnál részeg emberek dülöngéltek. Gondoltam én is el tudok vegyülni, hisz kissé kába voltam. A kábultságom felért egy rémálom látványképeivel. Láttam, hogy az egyik nagydarab elítéltnek kinéző figura beleköt egy nálánál kisebb, csepp emberkébe. Vitatkozni kezdtek, ezért jobbnak találtam kikerülni őket. Akarva akaratlanul megszédültem, és véletlenül nekimentem az egyikőjüknek. Ráadásul nem is akárkinek: Алексей Белинский (Alekszej Belinszkijnek) vagyis a hírhedt: kegyetlen medvének. Belém kötött, ránéztem, és ez a gondolat suhant át az agyamon: – már megint egy orosz, utálom az oroszokat –. 
Az arcáról csak úgy sugárzott a gonoszság, mintha csak az lett volna ráírva: – vigyázat maffiózó –. Az arca egyik oldalán egy nagy sebhely, amit még régen én okoztam egyik találkozásunk alkalmával, a másikon pedig egy hatalmas ütésnek a nyoma. Gondoltam bunyóban szerezhette. Hirtelen egy tőrt rántott elő, és feltette a következő kérdést: – Már megint te  –? 
Ekkor a futás helyett a küzdést választottam, mert úgy éreztem van ellene esélyem. A   zsebemből elővettem a fehér zsebkendőt, és eldobtam. gondoltam: – hátha sikerül vele elterelnem a figyelmét –. Láttam, hogy az a medvetermetű orosz, csak azt bámulja, tervem tökéletesen működött. Ekkor nekiugrottam mint egy veszett róka, és bevittem egy jobb horgot. Alaposan megszédült, és azon nyomban elesett. Hirtelen felugrott megrázta a fejét, morogni kezdett, mint egy medve, és ezt mondta: – Látom semmit sem változtál –. 
Meglepődtem, hogy az egyensúlyzavarom ellenére be tudtam vinni egy ilyen ütést. Válaszcsapásként egy balegyenessel próbálkozott, de az utolsó pillanatban szerencsémnek köszönhetően gyorsan, és sikeresen hárítottam támadását. Pár ütéssel később  teljesen a padlóra küldtem. 
Ekkor hihetetlen dolognak voltam szem, s fültanúja. Amikor a padlón feküdt elterülve, mint  egy döglött patkány, akin átment egy úthenger, köddé vált. Megdörzsöltem a szememet, és tényleg nem láttam őt. A fegyvere maradt csak utána, amit gondolkodás nélkül zsebre vágtam. Gondoltam : – Talán még jól jöhet  –.

 Egy farkaskutya vonyítása verte fel az éjszaka csöndjét. Felnéztem az égre, és nem lepett meg a dolog, mert a gomolygó felhők mögül előjött ezüstösen csillogó köntösében a fényes telihold. 
Elindultam hát előre egy göröngyös macskaköves úton, szerencsére nem estem el, pedig a tabletta hatása még nem múlt el. A köd kezdett oszladozni, és ismét megpillantottam Stolen Energy-t a távolban. Szeme félelmetesen villant meg az éj sötétjében. Eszelős pillantásán látni lehetett, hogy egyre jobban feltörő vérszomja kezd elhatalmasodni az elméjén, ösztöneit egyre kevésbé bírja kontroll alatt tartani. Mire közelebb érhettem volna hozzá ő folyamatosan távolodott el tőlem, és közbe csalogatott engem az ismeretlen sötétség homályba. 
Amikor hallótávolságon belülre kerültem, hangosan felkacagott. Észrevettem rajta, hogy  megtébolyodott. Nem volt annyira izmos alak, de mégis, aki rápillantott annak a vére azon nyomban megfagyott az ereiben, mintha csak egy horrorfilmből lépett volna elő, aki nem kegyelmez senkinek, még saját anyjának sem. Besétált egy temetőbe, majd ismét eltűnt az orrom elől.  

 Utánamentem a temetőbe, melynek a neve már rég lekopott a kapuról, kinyitottam az ajtót, és olyan erősen nyikorgott, hogy a halottak is felébredtek volna tőle. 
A köd váratlanul teljesen feloszlott,  ekkor újra megpillantottam őt.  Éppen egy sírkő mellett térdelt, és furcsa igéket kezdett el mormolni, mintha valakit meg akart volna idézni, vagy feltámasztani.  A távolból  számomra ismeretlen szavakat  hallottam. 
Odalopóztam a háta mögé előkaptam a zsebemből a tőrt, de váratlanul kettős látásom lett, és mire lecsaphattam volna pengémmel, megszédültem. Eltűnt a szemem elől, ami nem volt elég. Ráadásul  ki gúnyolt, hogy milyen lassú vagyok, és ezt mondta nekem: – A képességeim ellen nem tehetsz semmit, ráadásul az adrenalin tablettáid még hátráltatnak is téged, mekkora  egy balek vagy –.  Erre a kijelentésére  felment bennem a pumpa, de olyan gyorsan mozgott, hogy hozzá se tudtam érni. Hirtelen semmi előjel nélkül, egy szempillantás alatt kegyetlenül sújtott le rám, reagálni sem tudtam olyan gyorsan történt minden.
 A földhöz vágott, majd neki hajított engem egy fának. Egymás szemébe néztünk, a tekintetében puszta dühön kívül vérszomjat is éreztem. Ekkor Megragadta a nyakamat, ki akarta szívni a véremet. Teljes erőmmel küzdöttem ellene, de tehetetlen voltam. Az ereje emberfeletti volt.  
Vonyításra lettem figyelmes a távolból, de ez a hang egyre csak erősödött. Úgy tűnt, hogy valami idetart, és bármi is az hatalmas a fizikai ereje. Nem olyan volt mint egy kutya vonyítása, éreztem benne a bosszút, és a fájdalmat is egyszerre. Mire pisloghattam volna egyet a vámpír eltűnt, és csak egy szőrös fenevadat láttam ahogy távozik a betonkerítésen át. A figyelmemet a temető sarkában pislákoló fény keltette fel.

Kíváncsivá tett, hát elindultam a fény irányába. Közelebb érvén hozzá egy ház alakja bontakozott ki a szemem előtt. Odasétáltam az ajtóhoz, csengőt nem találtam, ezért kopogtattam, de senki sem nyitott ajtót. Ebből két dologra tudtam következtetni, vagy senki sincs itthon, vagy az illető nagyon mélyen alszik.
 Zajt hallottam az egyik sírnál, mintha valaki gödröt ásott volna. Az ásás hangját egy lövés szakította félbe. Elindultam a hang irányába. 
Amint  közelebb értem megláttam egy nőt a földön feküdni, Felismertem őt. Ő volt az: Rose White, ám a puskát a jobbkezében tartotta, ami arra enged következtetni, hogy gyilkosság történt , öngyilkosságnak beállítva, hisz tudtam, hogy ő balkezes.
 Amint vizsgálgattam szegény elhunyt Rose White-ot, valaki a hátam mögé lopózott és leütött. 

To be continued.