Kijutás az elmegyógyintézetből.

4.Fejezet

Mikor kimentél a lámpák villózni kezdtek , és kialudtak ekkor utánad indultam. Lépteket hallottam, valami megragadta a jobb lábam és hatalmas sebet ejtett rajta. Ezt kérdeztem tőle : emlékszel rá, hogy hogy nézett ki az illető ? Ezt felelte : Arcára nem emlékszem csak arra hogy nagyon szőrös volt és az egyik kezében pedig egy térképet szorongatott. Elvesztettem az eszméletemet és csak arra ébredtem fel ,hogy valaki idevonszol és mire kinyitottam a szemem addigra köddé vált, te pedig mellettem ültél szintén megkötve. Mire befejezte a mondatot nagy zajra lettünk figyelmesek. A hang az egész helyiséget bejárta ahhoz volt hasonló hogy valakit vernek. Az illető pedig ordít. Utána egy nagy üvegcsörrenést hallottunk, legalábbis a hangokból ezt állapítottuk meg. Mikor már majdnem odaértünk a lépcsőfordulóhoz , Akkor feltűnt a bohóc akit eddig már lelőttek felakasztottak de még mindig él. Kacagott egy jó hangosat és köddé vált . Csak egy cigit ,

és egy cetlit hagyott maga után ezzel a felirattal : Nem most láttatok utoljára. Egy nagy robajra figyeltünk fel, a katonát a dolog nem érdekelte csak ki akart innen jutni minél gyorsabban. Engem viszont annál inkább a kíváncsiság gyötört. Nagy nehezen meggyőztem a tábornokot hogy menjünk oda, végül beleegyezett. Amikor odaértünk a helyszínre egy lift roncsait találtuk ott és rengeteg vért. Ráadásul egy feliratot vérből kiírva : Mondtam hogy nem most láttatok utoljára. Az esetet nem értettük , ugyanis ezen a helyen egy lelket sem láttunk a bohócon kívül, de annál inkább több furcsa jelenséget tapasztaltunk. A lámpák újra kialudtak. A katona újra felkapcsolta a fejlámpáját. Feleslegesnek bizonyult ,mert pár perc múlva a fény visszajött, társam megszólalt : Az akkumulátorom a gépezetben feltöltődött. majd amikor ezek a szavak kimondta. A teremben egy hatalmas villanás vakított meg, ezért becsuktam a szemem .Mire kinyitottam a szemem és a villanás is megszűnt a katona eltűnt. Megijedtem , mert egyedül maradtam. Erőt vettem magamon és keresni kezdtem a kijáratot. pár perc múlva meg is találtam. A kijáratnál üvegszilánkokat vettem észre.

El nem tudtam képzelni mi történhetett itt, nem  a lényeg hogy most már itt a kijárat. Sajnálatos módon zárva volt. Nagy lendületet vettem és rúgtam egy nagyot az ajtóba. Semmi sem történt. Kulcscsörrenés hangjára lettem figyelmes. Egy kulcs volt felakasztva az ajtó melletti falon és az eshetett le. Elfordítottam a kulcsot és mielőtt kiléptem volna az ajtón. Utoljára visszatekintettem és egy kacajt hallottam a távolból. Nagyon megijedtem . Így hát elég sietősen el is hagytam a helyet. Megdöbbenve vettem észre, hogy egy erdő közepén ácsorogtam. Elindultam hát az ismeretlen felé. Nem is volt más választásom .egy fél óra gyaloglás után  egy dombhoz érkeztem . Egy farkasvonyítást hallottam nem messze tőlem. Különösnek találtam ezt. Ahogy beljebb mentem az erdőbe egyre sötétebb lett, és az erdő is sűrűsödni kezdett . Már a köd is leszállt. Az orromig sem láttam, így hát a fülemre és egyéb érzékszerveimre támaszkodva mentem tovább. Pár perc múlva egy baglyot hallottam ahogy a nevemen szólít és huhog, a hátamon még a szőr is felállt. Annyira megijedtem és elkezdtem futni. Nem álltam meg, futottam amíg csak a lábaim bírták. A szívem egyre csak gyorsabban és gyorsabban kezdett el verni, már szinte kalapált. Éreztem hogy itt nincs minden rendben. Úgy döntöttem hogy pár percre megállok pihenni. Ekkor észrevettem egy szem párt a bokorban, ahogy figyel engem. Féltem. Tudtam, hogy az a valami megérezheti a félelmemet. Ez ellen megpróbáltam úgy védekezni, hogy kellemes dolgokra próbáltam gondolni. Ez nem működött, még mindig féltem az ismeretlentől. nem tudtam jobbat kitalálni hát elkezdtem ismét csak futni. a talaj hirtelen ingoványossá vált, nagyon gyorsan süllyedni kezdtem. Észrevettem egy indának egy kisebb részét . belekapaszkodtam és nagy nehezen kihúztam magamat a mocsaras, ingoványos csapdából. Majd három óra séta és öt kilométer után beérkeztem egy kis városkába. Körülnéztem, de hamarosan világossá vált számomra, hogy alig lakik itt valaki. Ráadásul a köz világítás is borzalmasan gyenge. Minden harmadik lámpa égett csak. Az egyik sarkon egy embert vettem észre ahogy fürkészi a környéket, nem értettem miért teszi ezt. Közelebb mentem, hogy kiderítsem barát vagy ellenség. Manapság semmiben sem lehet biztos az ember. Így nézett ki az illető : Magas volt olyan két méter körüli, a haja szőkés. Arcán egy karmolás nyom, a ruházata kicsit megtépázott, Hátán egy kard lógott. Ő is észrevett engem és vicsorítani kezdett rám.

Kiderült, hogy nem egy átlagos ember. Mikor látta hogy nem támadok és én is annyira megijedtem tőle mint amennyire ő is megijedt tőlem, lenyugodott . Amikor Odaértem hozzá beszédbe elegyedtem vele. A a szavaiból kiderült, hogy nem a mai korból származott. Egy kocsmáros volt, de ami igazán meglepett az másodállása. Ugyanis egy szörny vadásszal néztem farkasszemet . Nem is akármilyennel, hanem egy hivatásossal. Meghívott engem egy italra. a kocsmája itt volt nem messze, az út túloldalán.  A csehó, melynek neve magyarra lefordítva ez volt: Letargikus bűn barlang. Illett a helyhez ez a név. A szomjúság viszont nagy úr, így hát betértem a  lebujba, egyszer csak elkezdett szólni a zene. A frász tört ki rajtam. Nem tudtam hogy honnan szól a zene. Jól szétnéztem de Nem láttam semmilyen hangszert, azonban megakadt a szemem a pult felett kiakasztott vérfarkas fejen. Úgy volt kiállítva mint valami trófea, kérdeztem is tőle, hogy ezt meg ki lőtte le ? Erre a válasza az volt : természetesen én , és Betsy. Kérdeztem ki az a Betsy? Erre a pult alól  kiemelt egy régi ,de eléggé ijesztőnek tűnő nyílpuskát. Majd ezt mondta : Hát ő itt a jó öreg Betsy. Letette a letakart pultra a töltetlen nyílpuskát, és mondta ,hogy próbáld meg felemelni. Megpróbáltam ,de meg sem bírtam mozdítani. Ő ekkor kinevetett.

Gondoltam magamban: nem semmi. Rápillantott a már serlegnek számító vérfarkasfejre, és halkan megjegyezte. Ez a rém tartotta rettegésbe a város északi részét. Kérdeztem tőle ,hogy akkor kiszolgál-e engem vagy hiába jöttem ide. Azt mondta , hogy maradt még egy régi Don perion1895ből , és töltött egy pohárral belőle. Mire megittam és letettem a poharat az asztalra, a fickó eltűnt és a zene is hirtelen megállt .Egy jelenlétet éreztem a hátam mögött megfordultam , de semmi sem volt ott .Megnyugodtam hogy nem volt a hátam mögött senki. Hatalmas sikolyra lettem figyelmes kiszaladtam az utcára. Körülnéztem és az egyik ház tetőn egy vérfarkast láttam ahogy vonyít egyet a telihold felé. Észrevette azt a nőt aki sikított. Utána ugrott és elragadta majd egy szempillantás alatt újra az egyik háztetőn termett. A nő nagyon megijedt elkezdett  sikoltozni a szörny erre rámorgott a mi ladyre . A milady erre elájult. A vadász is ekkor ért a helyszínre és lőtt eggyet a nyílpuskájából, Betsyből. A szörny reflexeit nem tudta kijátszani  elkerülte a lövedéket. Áldozatát a földre dobta mintha valami rongybaba lett volna .A nő ekkor  szörnyet halt, hiszen több emeletet is zuhant. Szegény pára : mondta a vadász,  a szörny megpillantotta a vadászt és rávicsorgott

egy pillanatra. Majd menekülőre fogta a dög és háztetőről háztetőre ugrálva meglépett. Visszamentünk a csehóba felszerelésért, és követni kezdtük a pusztításainak nyomait.

To be continued.