A kastély

5.fejezet

A nyomok egyenesen egy kastélyig vezettek minket. A kastély hatalmas és a telihold  megvilágításában  félelmetesnek is tűnt. Körülötte a sűrű erdőtől a hideg futkározott a hátamon. A tulajdonos valószínű, hogy itt vadászott és ebben az erdőben is gyilkolták meg.  A kert hatalmas  és meglepő módon ápolt is, ezt a sövénykerítésen vettem észre ami a kertet kettéválasztotta.  A temető közepén egy családi mauzóleum állt . Az ég hihetetlenül tiszta volt. Ennek köszönhetően a hold teljes egészében megvilágította a temetőt .A kastélynak volt egy tornya is ami magasabb volt néhány felhőnél is. Itt rengeteg öngyilkosság történt : Sokan ugrottak már le onnan. Az mondta nekem , hogy ilyen teliholdas éjszakákon mint ez is, borzalmas hangok voltak hallhatók  az épületből, és furcsa dolgok történnek odabent. Állítólag hasonló teliholdas éjszakákon a temetőből a holtak kimásznak a sírból és emberekre áldozatokat szednek, de a szörnyvadász  szerint ez csak olyan mendemonda.

Odamentünk az ajtóhoz , ami  hatalmas volt. Látszott rajta hogy nagyon régi, olyan pár száz évesnek látszott. Amikor megpróbáltam kinyitni az ajtót az meg se mozdult. A kezem rozsdás lett. Minden trükköt és módszert megpróbáltunk, de ajtó nagyon makacs volt, és nem nyílt ki. Keresni próbáltunk valami titkos átjárót.  Hirtelen az ajtó magától kinyílt.  Mikor átléptük a küszöböt éreztem a fagyos levegőt az arcomon. Körülnéztünk és a látvány magáért beszélt. Pár lépést tettünk a leterített kissé poros szőnyegen, ám ekkor az ajtó ekkor magától becsapódott, hatalmasat ugrottam rémületemben.  Annak ellenére hogy a kastély több szász éves volt, minden a helyén állt. Mintha valaki  vagy valami folyamatosan rendet tartott volna. A beltér sötét és hatalmas. Felnéztünk és láttunk egy hatalmas csillárt csontokból, az egész előtér mennyezete is csontokkal, koponyákkal volt díszítve. A félelem fogságába estem. A vadász kicsit megszédült, a táskájából elővett egy kis fiolát. Ivott belőle és azon nyomban elaludt. Egy nagyot nyeltem, gondoltam magamban : -ez is a legjobbkor tud időzíteni-. Szerencsére nemsokára felébredt. Lehetett volna rosszabb is.

 Úgy döntöttünk hogy különválunk. Először elleneztem a dolgot , de meggyőzött az a tudat, hogy kaptam egy vadászkést és egy sípot. Én az emelet felé vettem az irányt. A lépcső nagyon recsegett, bár mire is számíthattam volna egy ilyen öreg helyen. Mire felértem megláttam egy szörnyet ahogy elsuhan előttem. Ijedségemben eldobtam a vadászkést . Sajnos nem voltam olyan pontos. Ezért  mellé ment. A kés mélyen a falba fúródott, erre reagálva egy olyan nyelven káromkodtam amit még magam sem értettem. A folyosó eléggé régiesnek tűnt.

A falakon a tapéta néhol kezdett már lejönni, a sarkokban pókhálók és bennük pedig hatalmas pókok csüngtek. Az egész folyosó tele volt rémisztőbbnél rémisztőbb festményekkel amik az itt élt, és elhunyt embereket ábrázoltak. Gondoltam magamban hogy ezek a Grófok, hercegek a volt tulajdonosok, illetve elhunyt családtagjaikat ábrázolják. Mindegyik kép alatt ott volt a születési illetve az elhalálozási éve. Odamentem a késemhez és észrevettem, hogy nem  a falba fúródott hanem az egyik képet. Megpróbáltam óvatosan kihúzni. Sajnos erősen dobtam el. Tudtam nehéz lesz kár okozása nélkül kiszedni a kést. Láttam hogy nem egy átlagos festménybe akadtam bele. A képen ábrázolt személynek hiányzott a feje. Valamelyik rossz akarója , vagy egy irigy családtag tehette ezt a képpel .Utálatból, "gondolom".

 Nem álltam meg azon gondolkodni , hogy ki tehette ezt a képpel és Folytattam hát utamat. Elindultam hát és amikor a az folyosó véget ért és az út elágazott. Balra fordultam, azért mert arra több ablak volt. A folyosó közepén tartottam, mikor egyszer csak lánccsörgésre lettem figyelmes. Félni kezdtem és a tempómon is gyorsítani kezdtem. Nem figyeltem a lépéseimet és véletlenül megbotlottam a szőnyeg egyik gyűrött részén, elestem. Nem szándékosan felborítottam egy asztalt is. Rajta egy kék váza volt, benne pedig egy száll vörös rózsa. A földön feküdtem és csak a rózsát bámultam, ami olyan vörös volt mint a vér.
A rózsa még friss lehetett. Nemrég tehették oda gondoltam. Azon is eltűnődtem, hogy ki lehetett az? A földön feküdve elgondolkodtam  vajon miért ilyen mogorva a vadász. Végül beugrott amit mesélt: A városban a szörnyeteg szinte mindenkit megölt .A család tagjait saját biztonságuk érdekében pedig elutaztatta fővárosba, ahol sokkal biztonságosabban élhettek. Két évvel később azonban levelet kapott, hogy édesapját állásából kirúgták. Majd rá fél évvel megint kapott egy levelet, hogy : a csendőrség őrizet alá vette és a bíróság bűnösnek találtatta lopás vádjával. Később megtudta azért lopott az apja mert, kisebbik testvére beteg lett. Elszegényedtek annyira, hogy orvosságra már nem is futotta .Egyik napról a másikra éltek. Nagy nehezen feltámaszkodtam, felállítottam az asztalt amin a váza volt és rátettem a rózsát ami a földön hevert. Újabb hatalmas csörrenés szakította félbe a gondolatmenetemet. Kíváncsivá tett ,hogy mi lehet az. Sok folyosón keresztül futottam és figyeltem hová lépek. Mire odaértem azt láttam hogy a vadász verekszik a vérfarkassal és sikeresen a földre kényszerítí. Ekkor a szörnyeteg döbbenetemre megszólalt : Inkább a halál ,mint a gyalázat .Ekkor egy gyors mozdulattal felkelt a földről és kiugrott az ablakon. Kinéztünk az ablakon és láttuk a vérfarkasnak holttestét. majd azt hogy ismét emberré változik .

The End