Az elmegyógyintézetben 1

2.Fejezet

Mikor felébredtem egy vakító fényű lámpa világított a szemembe, a fényesség olyan intenzív  volt. Annyira elkábított, hogy azt az érzést keltette bennem, mintha meghaltam volna és a Mennyországban lennék. Ekkor egy ajtó csapódása zavarta meg a vakító éjszaka csendességét. A szívem elkezdett hevesen kalapálni olyan erősen, hogy majd kiesett a helyéről. Hirtelen a szoba egyik sarkában megpillantottam egy árnyékot, a szememmel követtem és ekkor hirtelen egy bohóc ordított az arcomba. A szemébe néztem, és láttam az őrület szikráját benne. Éles fogait csikorgatta, és ezeket a szavakat mondta nekem : – azt hiszed őrült vagyok? Nem vagyok az hisz a hangok is megmondták . Azelőtt is találkoztam ilyen elvetemült emberekkel. Gondolkodtam kicsit és rájöttem, hogy kivel van dolgom. Régen még kiskoromban láttam őt a vándorcirkuszban. Ő volt Henry a bohóc. Vajon hogy süllyedhetett ilyen mélyre.  Azonban amilyen hamar feltűnt , olyan hamar el is tűnt . Szerencsémre túléltem a találkozást. Belegondoltam abba is, hogy talán ő hozott volna be ide engem a bosszú miatt. Azt gondoltam magamban : "úristen hová hozott ez engem." Szétnéztem , egy hatalmas terem teljesen kivilágítva.Az ágy is nagyon kényelmetlen volt .Ráadásul zúgott a fülem. A fejem is nagyon fájt a szédülésről nem is beszélve. Még mindig nem tudtam elképzelni, hogy hol lehetek,de úgy éreztem mintha valami kórházba vagy laborba lettem volna. Megpróbáltam felülni az ágyon és jobban áttekinteni a szobát. Ez nagy fájdalmak árán sikerült is, lenéztem a földre és véres lábnyomokat láttam. Ekkor a lábaimra néztem és döbbenve vettem észre, hogy csupa véresek a vágásoktól. Teljesen lefagytam. Ekkor egy lövésre lettem figyelmes. Szörnyen megijedtem, és  kifutottam a teremből ami nem volt nagyon szerencsés , mert minden lépés nagyon fájt. Útközben megszédültem és a padlóra rogytam, alig bírtam felállni. Folytattam felderítést hogy honnan adhatták le a lövést . Kiértem a folyosóra, ahol a kőpadló nagyon csúszós volt.  Ekkor újra megpillantottam a bohócot. Kacagott és elkezdett felém futni, közbe ezt ordította: elfuthatsz de úgysem menekülsz!!!Fedezéket próbáltam keresni. Minden ajtót megpróbáltam, de mindegyik ajtó be volt zárva. Egy emelettel lejjebb találtam egy szertárt ami nyitva volt. El is bújtam ott . Körülnéztem és észrevettem ,hogy a szertár nem  átlagos. Nem találtam benne semmilyen fertőtlenítőszert és semmilyen hétköznapi eszközt sem. Csak fecskendőket és egyéb felcímkézetlen dobozokat, amikben felcímkézetlen gyógyszerek voltak. Hangokat hallottam, hogy valami vagy valaki errefelé fut. Egy újabb lövés dördült el. Kinyitottam az ajtót és láttam hogy a bohóc elterülve fekszik a földön .Nem tűnt veszélyesnek. Odamentem hozzá, ekkor hirtelen megragadta a lábam. Meg  akart harapni, de mielőtt sikerült volna neki valaki belelőtt, a bohóc meghalt. Felnéztem és a távolból egy alak tűnt fel. Odaszólt nekem : Jól vagy ?

 Válaszoltam neki : Igen .A katonánál volt egy revolver amit meg is mutatott nekem. Megkérdeztem: hát veled meg mi történt . Annyit válaszolt: nem emlékszem semmire. Észrevettem a felszereléséből és az egyenruhájából, hogy egy titkos osztagba szolgálhatott tábornokként. Azt is megfigyeltem hogy erősen húzza a bal lábát. Egy újság lógott ki a zsebéből ,2059 volt rajta a dátum. A beszélgetésünket félbeszakította  egy  hangos ordítás. Nagyon megijedtem és menekülni akartam minél messzebbre , de a tábornok mondta, hogy menjünk oda és nézzünk körül. Féltem tőle és ráadásul fegyver volt nála, ezért követtem őt . A folyosón a lámpák villogtak. Odaértünk a műtő ajtajához és Beléptünk a műtőbe. A lámpa le volt kapcsolva ezért semmit nem lehetett látni, de a helyzet akkor is nagyon ijesztő volt. Megpróbáltam felkapcsolni a lámpát. A próbálkozásom hiábavaló volt, mert  a lámpából hiányzott a villanykörte. Ezért elkezdtem gyertyát keresni, nem találtam. Nála volt egy Fejlámpa amit még a seregben kapott a felettesétől. ennek segítségével könnyebben tájékozódtunk a sötétben.Bent a műtőben a legfeltűnőbb egy tükör és  a mellette lévő asztalon rengeteg furcsa eszköz. Amit még életemben nem láttam, viszont számára ezek az eszközök őskövületnek számítottak, legalábbis az arca erről árulkodott. Az asztalon egy doboz árválkodott, benne pedig rengeteg elhasznált fecskendő, befőttes üveg. Amikben különböző emberi testrészek úszkáltak. Az egyikben egy szemgolyó mellette lévőben meglepő módon egy uborka úszkált .A katona ekkor átvilágította valami szkennerrel és azt mondta : Az uborka ehető. Ezután kinyitotta a befőttesüveget és megette az uborkát. Ehhez nekem nem volt gyomrom, nem szoktam hozzá az ilyen látványhoz. Ki akartam szaladni de ekkor rám parancsolt. Hé te: maradj csak ott és fogd ezt mondta. Ideadott kettő darab  kapszulát, lenyeltem az egyiket és láss csodát, semmi hatása sem volt. "Átvert a mocsok". Ki is szaladtam a mosdóba, már amennyire a lábam engedte. Kifelé menet majdnem elcsúsztam a vizes padlón, mert elfejtettem, hogy fel van mosva. Ami belőlem kijött az nem volt valami szép látvány. Mikor már ki jött belőlem minden akkor odamentem a csaphoz és bevettem a második kapszulát is. Hihetetlennek fog hangzani, de minden sebem összeforrt és az összes tünetem elmúlt. Visszaértem , de a tábornokot mintha csak a föld nyelte volna el. Nem találtam a tábornokot , ezért kimentem a műtőből a folyosóra.

To be continued.