A sötét kezdet (BY:GR)

1.Fejezet

Azon az estén egyedül voltam az irodámban, kint dörgött, villámlott. Kopogtattak, és egy magas, karcsú nő lépett be az ajtón. Bemutatkozott: – Rose White –. A ruhája vérvörösen izzott a szürke egyhangú szobában. Sötétzöld sálját, és a táskáját rátette a juharfából készült íróasztalom bal oldalára.
 Rögtön tudtam, hogy táncosnő. Vérvörös, mélyen dekoltált ruháját egyértelműen nem utcai viseletre tervezték, s lábán éppen olyan  cipőt viselt, amilyet a Pedróban mindig is láttam a táncos lányokon. Haja kissé csapzott volt, minden bizonnyal futva érkezett a klubból, két fellépés között. Kicsit zárkózottan viselkedett, de a bortól, amit adtam neki rögtön megeredt a nyelve.
 Végül azt mondta : Egy ideje követ egy ember , leírta a kinézetét. Magas, a bőre túlzottan fehér, nagy, és éles szemfogai vannak. Amikor követett kimerültnek éreztem magamat. Elővettem egy Szörnylexikont.

 Kiderült, hogy egy ritka hibridről van szó: Az illető félig vámpír, félig pedig energiatolvaj. A faj neve: – Stolen Energy (Lopott Energia)–. 
Aláírattam vele egy szerződést, mely kötelezi az ügy titoktartására. Elvett a juharfa asztalom jobb oldaláról egy fekete galambtollat, majd belemártotta az akác kék tintatartómba, és bal kézzel aláírta a dokumentumot. Sietve, köszönés nélkül távozott, még a sálját is itt felejtette. Nálam hagyott egy borítékot, amin ez állt: – Búcsúzóul  –. Mikor elment, lassan és megfontoltan kibontottam a borítékot, egy késsel, amelyet még Hasfelmetsző Jack-től kobozott el  a nagyapám. Találtam benne, egy piros színű papírra írt levelet, amin ez állt:  – Nem bírom tovább ezt a folyamatos rettegést, végzek magammal. A számlámon talál elég pénzt, használja fel belátása szerint –. találtam benne még egy fehér anyagzsebkendőt is, amin egy monogram állt: – R.W –. 

A zsebembe tettem a hattyúfehér zsebkendőt, majd rögtön munkához is láttam. Fogtam hát a kabátomat,  és egy doboz adrenalin kapszulát, amit az egyik orvosbarátom fejlesztett ki. Elolvastam a mellékhatásokat a címkén, és rögtön kiszúrtam ezt a szöveget: Hallucinációt, és egyensúlyzavart idéz elő és, túlzott agresszivitást okoz, valamint kettős látás is bekövetkezhet. Vállaltam a kockázatokat a pirulákat illetőleg, és magamhoz vettem. Nem tétlenkedtem, és elindultam nyomokat keresni. 
 Kimentem az utcára, mielőtt bezártam volna az ajtót körülnéztem. Olyan érzésem támadt, mintha valami, vagy valaki figyelne.
 A kaput egy általam kifejlesztett titkos zárral csuktam be. Kimentem, és elkezdtem sétálni magányosan, mint egy farkas, akit elhagyott a falkája. Az utca végéhez közeledvén megpillantottam a messzeségbe egy embert, ahogy egy helyben áll, és figyel engem. Megrémültem, de nem estem pánikba. A viselkedéséből kikövetkeztettem, hogy ő több mint egy ember. Ő  egy hibrid: félig vámpír, félig energiatolvaj. Gondoltam magamba: – ő az én emberem –. Amikor a helyszínről távozott, nem tétováztam, követni kezdtem.  

Egy kis idő múlva kiszúrta, hogy követem. Le akart rázni engem, ezért gyorsított a tempóján, és közben elkezdte lemeríteni az energiaszintemet. Egy pillanatra hátranézett, és látta, hogy lassulok. El kezdett futni, hirtelen az egyik sarkon befordult, és eltűnt az orrom elől. A köd addigra leszállt, így már a látásomra sem támaszkodhattam. Eltévedtem, úgy éreztem  magam, mint egy törött szárnyú madár, akit megfosztottak a repülés csodálatos képességétől. Nem adtam fel, és bevettem pár adrenalinbogyót és   folytattam az utamat egyenesen előre, még nem egy kocsmához értem. 
A kocsma csak úgy okádta ki magából az alkohol szagot. A bejáratnál részeg emberek dülöngéltek. Gondoltam én is el tudok vegyülni, hisz kissé kába voltam. A kábultságom felért egy rémálom látványképeivel. Láttam, hogy az egyik nagydarab elítéltnek kinéző figura beleköt egy nálánál kisebb, csepp emberkébe. Vitatkozni kezdtek, ezért jobbnak találtam kikerülni őket. Akarva akaratlanul megszédültem, és véletlenül nekimentem az egyikőjüknek. Ráadásul nem is akárkinek: Алексей Белинский (Alekszej Belinszkijnek) vagyis a hírhedt: kegyetlen medvének. Belém kötött, ránéztem, és ez a gondolat suhant át az agyamon: – már megint egy orosz, utálom az oroszokat –. 
Az arcáról csak úgy sugárzott a gonoszság, mintha csak az lett volna ráírva: – vigyázat maffiózó –. Az arca egyik oldalán egy nagy sebhely, amit még régen én okoztam egyik találkozásunk alkalmával, a másikon pedig egy hatalmas ütésnek a nyoma. Gondoltam bunyóban szerezhette. Hirtelen egy tőrt rántott elő, és feltette a következő kérdést: – Már megint te  –? 
Ekkor a futás helyett a küzdést választottam, mert úgy éreztem van ellene esélyem. A   zsebemből elővettem a fehér zsebkendőt, és eldobtam. gondoltam: – hátha sikerül vele elterelnem a figyelmét –. Láttam, hogy az a medvetermetű orosz, csak azt bámulja, tervem tökéletesen működött. Ekkor nekiugrottam mint egy veszett róka, és bevittem egy jobb horgot. Alaposan megszédült, és azon nyomban elesett. Hirtelen felugrott megrázta a fejét, morogni kezdett, mint egy medve, és ezt mondta: – Látom semmit sem változtál –. 
Meglepődtem, hogy az egyensúlyzavarom ellenére be tudtam vinni egy ilyen ütést. Válaszcsapásként egy balegyenessel próbálkozott, de az utolsó pillanatban szerencsémnek köszönhetően gyorsan, és sikeresen hárítottam támadását. Pár ütéssel később  teljesen a padlóra küldtem. 
Ekkor hihetetlen dolognak voltam szem, s fültanúja. Amikor a padlón feküdt elterülve, mint  egy döglött patkány, akin átment egy úthenger, köddé vált. Megdörzsöltem a szememet, és tényleg nem láttam őt. A fegyvere maradt csak utána, amit gondolkodás nélkül zsebre vágtam. Gondoltam : – Talán még jól jöhet  –.

 Egy farkaskutya vonyítása verte fel az éjszaka csöndjét. Felnéztem az égre, és nem lepett meg a dolog, mert a gomolygó felhők mögül előjött ezüstösen csillogó köntösében a fényes telihold. 
Elindultam hát előre egy göröngyös macskaköves úton, szerencsére nem estem el, pedig a tabletta hatása még nem múlt el. A köd kezdett oszladozni, és ismét megpillantottam Stolen Energy-t a távolban. Szeme félelmetesen villant meg az éj sötétjében. Eszelős pillantásán látni lehetett, hogy egyre jobban feltörő vérszomja kezd elhatalmasodni az elméjén, ösztöneit egyre kevésbé bírja kontroll alatt tartani. Mire közelebb érhettem volna hozzá ő folyamatosan távolodott el tőlem, és közbe csalogatott engem az ismeretlen sötétség homályba. 
Amikor hallótávolságon belülre kerültem, hangosan felkacagott. Észrevettem rajta, hogy  megtébolyodott. Nem volt annyira izmos alak, de mégis, aki rápillantott annak a vére azon nyomban megfagyott az ereiben, mintha csak egy horrorfilmből lépett volna elő, aki nem kegyelmez senkinek, még saját anyjának sem. Besétált egy temetőbe, majd ismét eltűnt az orrom elől.  

 Utánamentem a temetőbe, melynek a neve már rég lekopott a kapuról, kinyitottam az ajtót, és olyan erősen nyikorgott, hogy a halottak is felébredtek volna tőle. 
A köd váratlanul teljesen feloszlott,  ekkor újra megpillantottam őt.  Éppen egy sírkő mellett térdelt, és furcsa igéket kezdett el mormolni, mintha valakit meg akart volna idézni, vagy feltámasztani.  A távolból  számomra ismeretlen szavakat  hallottam. 
Odalopóztam a háta mögé előkaptam a zsebemből a tőrt, de váratlanul kettős látásom lett, és mire lecsaphattam volna pengémmel, megszédültem. Eltűnt a szemem elől, ami nem volt elég. Ráadásul  ki gúnyolt, hogy milyen lassú vagyok, és ezt mondta nekem: – A képességeim ellen nem tehetsz semmit, ráadásul az adrenalin tablettáid még hátráltatnak is téged, mekkora  egy balek vagy –.  Erre a kijelentésére  felment bennem a pumpa, de olyan gyorsan mozgott, hogy hozzá se tudtam érni. Hirtelen semmi előjel nélkül, egy szempillantás alatt kegyetlenül sújtott le rám, reagálni sem tudtam olyan gyorsan történt minden.
 A földhöz vágott, majd neki hajított engem egy fának. Egymás szemébe néztünk, a tekintetében puszta dühön kívül vérszomjat is éreztem. Ekkor Megragadta a nyakamat, ki akarta szívni a véremet. Teljes erőmmel küzdöttem ellene, de tehetetlen voltam. Az ereje emberfeletti volt.  
Vonyításra lettem figyelmes a távolból, de ez a hang egyre csak erősödött. Úgy tűnt, hogy valami idetart, és bármi is az hatalmas a fizikai ereje. Nem olyan volt mint egy kutya vonyítása, éreztem benne a bosszút, és a fájdalmat is egyszerre. Mire pisloghattam volna egyet a vámpír eltűnt, és csak egy szőrös fenevadat láttam ahogy távozik a betonkerítésen át. A figyelmemet a temető sarkában pislákoló fény keltette fel.

Kíváncsivá tett, hát elindultam a fény irányába. Közelebb érvén hozzá egy ház alakja bontakozott ki a szemem előtt. Odasétáltam az ajtóhoz, csengőt nem találtam, ezért kopogtattam, de senki sem nyitott ajtót. Ebből két dologra tudtam következtetni, vagy senki sincs itthon, vagy az illető nagyon mélyen alszik.
 Zajt hallottam az egyik sírnál, mintha valaki gödröt ásott volna. Az ásás hangját egy lövés szakította félbe. Elindultam a hang irányába. 
Amint  közelebb értem megláttam egy nőt a földön feküdni, Felismertem őt. Ő volt az: Rose White, ám a puskát a jobbkezében tartotta, ami arra enged következtetni, hogy gyilkosság történt , öngyilkosságnak beállítva, hisz tudtam, hogy ő balkezes.
 Amint vizsgálgattam szegény elhunyt Rose White-ot, valaki a hátam mögé lopózott és leütött. 

To be continued.